Kedves Családunk és kedves Barátaink!

Sokan kérdeztétek tőlünk, hogy mikor láthatjátok esküvői fotóinkat, mások szívesen elolvasták volna újra a minket dícsérő-ünneplő verseket. Többen küldtek nekünk rövid videó felvételeket vagy saját fotókat, amelyeken gyakran örökítették meg a vihar fútta ruhákat vagy frizurákat… Bizonyára feszült várakozás övezte az esküvőnk óta eltelt bő két hónapot, találgattátok, vajon nászútra mentünk-e vagy egyenesen kivándoroltunk az országból, hogy így eltűntünk…

Szeretnénk hát végre elétek tárni életünk egyik leggyönyörűbb napjának a „bizonyítékait”, amelyekből látható, hogy 2014. május 3. számunkra – és reméljük, vendégeink számára is – tökéletes, egyedi, szép, meghitt, szellemes, felszabadult, boldog és vidám volt…

Orsi és Gergő

Orsi viharos kivonulása

Nekünk írták

Az Orsi-Gergő story – ahogyan én látom

Kezdetben vala – persze az íge – mit meghatva említek e szent halmon itt, de jött a víz, ó, melyről a költő is szól, s mely az úr „azért”, de nem csak azért: A-vis – o, a stúdió, a rejtett katlan, hol Gergő töltött órát, számolatlan.

Fölül a gálya, melynek padján – annoegy evezős húzott, kormány híján biztos kézzel vezetve a hajót, amely a nagy vizek játékszere volt. Rajt’ néhány betű aranylott bágyadt fénnyel: „ ZAK” – festése kopott, tatja viharvert – sokat látott, még többet hallott, mint egykor mentora: gróf Apponyi Albert.

Igy kezdődött. De mi? Orsi akkor még túl az Óperencián, vagy valamelyik rezidencián lengette, mint utas a tikettet, kedvenc pillangóját, tarka etikettet. De mintha már akkor készült volna mára – vagy ez csak pára, gőze apát úr borának? Tán oly jelenség, mi elémegy korának?

Mindegy, ma itt vagyunk, s tudjuk miért – ez olykor a vagyásnál nem is mindig biztos – de most igen: nemcsak miért, kiért!

Ám térjünk vissza a gályára – melynek neve: ZAK, hol hősünk – gondolva egyet – magasabb szférákba tör, képzeletében festék s vödör, tervez és szervez, pályáz és rendel: s előbújik a fiók-menedzser. Hirtelenjében mindenhez ért, vagy ha nem, hát megtoldja egy lépéssel, szinte föl sem fogni ép ésszel: itt, ott s amott egyszerre, mint ama déli város hajvágója, kit megénekelt a tournedos alkotója.

Rosszra ne gondoljatok, s tán megbocsát az ifjú ara, ha mondom, így éltünk intim kettesben örömön és gondon, a gályás meg a vizes – vagy inkább vizós – a rektor s a bátor avizós. Együtt keltünk és együtt feküdtünk – mondhatni – hisz Gergő gyakran – mint szorgos harkály, ki hangját a szarkától lesi – virtuális kopogással rámcsörren, s míg le nem száll az éjfél riportját e romantikus órán teszi.

Aztán egyszerre csak ritkul a csörrenés, viszont Orsit látom, amint – Schubert szellemében – Hársfához közelít, s ott ahol az, mint két ér, az árvízi hajóssal egybefoly – tehát a Wesselényi utcán valahol – adja jelét, hogy Gergő a megák s gigák után új mértékegységben él, neve: szerelmi báj(t).

Könnyed lesz rímem innen, mint ünő, ki pannon dombokon szökell: Orsi, Gergő két távoli fény, miként jut egymáshoz oly közel?

Orsi behozza a nagyvilágot, mit Gergő – érzi – mindig is vágyott, de hitte olykor, hogy amperek két lábon járó emberek, s utóbbiak – ha szerét ejtik – táncukat áramkörökben lejtik.

Szóval: Orsival jött a szabálytalan, de ettől Gergő mégsem nyugtalan, sőt szívesen sétál változó ritmusban, e kalandot rejtő, szép labirintusban.

Orsinak Gergő? Persze kérdezzük őt, de hát mitől költő a költő, ha nem tudná: szív, mely érte dobog, s ez – persze – lényeges dolog, nem ad hoc: megemelkednek voltok és wattok.

Pozitív feszültség, erős szerelem, nagy teljesítmény, s ki tudja, mi? Most kéne még, hogy jöjjön valami!

Költő, strófák közt ne vessz el, jöjjön a lakodalmi közhely: áldás, melyből ma bőven jutott, családi béke – soha le nem futott! – és persze, már ezen a ponton: kis Orsik, Gergők: fönt a horizonton!

Ezzel kíván az ifjú párnak sok boldog órát, egészséget, szerencsét, türelmet és szeretetet:

András, a Batta
(ki nevét e versikéhez adta)

Pannonhalmi lakodalmas
(Orsinak és Gergőnek)

Eljött hát e nagy nap / Menyegző szombatja,
Orsi kezét Gergő / Immáron megkapta.

Frigyükre az áldást / Pannonhalma adta,
Örül a híveknek / Apraja és nagyja.

Ki más is mondhatott / Nekik ásót-kapát?
Magyardombnak atyja: / Konkrétan az apát.

Mit szeretett Orsink, / Mi izgatta Gergőt
Kisgyermekként járva / Az erdőt és mezőt?

Kicsi lábát Orsi / Szaporán mozgatta,
Csillánk és Gáborunk / Balettra járatta.

Követte a farsang, / Jelmezeknek sora:
Katicabogár-mez / És apród-figura.

Nem maradt ki persze / Hegedű és ének,
Erre ösztönözték / A családi érvek.

Apropó a család! / Egy kedves kis gólya
Kisöcsikét hozott, / A neve: Kristófka.

Jött a kosarazás, / S a lovaglás kora,
Melyben a kedvenc ló: / Szép pej Hubertusa.

A szülők még előbb / Zongorázni küldték,
Nehogy Orsikájuk / Botfülűnek tűnjék.

Küzdött is Herr Knaute / De immáron Bonnban
Hogy a klavírozást / Megtanítsa jobban.

Hogy miért is Bonnban, / Ne keressük okát,
Jobb, ha megkérdezzük /Gábor örömapát.

(Ez egy másik apát…)

Folytatódik Bonnban / Orsi oktatása
Német gimi, sízés, / Táncok tanulása.

Jörg karján salzázott / Három egész évet,
Hogy már úgy érezze: / Ez sose ér véget.

Idehaza hosszan / Vili ostromolta,
Ám Orsi ügyesen / Magától eltolta.

Nézzük most meg kicsit / Gergő háza táját,
Hogyan s mint aludta / Orsi előtt álmát?

Őt is mint családját / Wagner lázba hozza,
Mérnökök sarjaként / A precízség vonzza.

Nem véletlen később / -sok kisfiú álma-
Hogy a gyermekvasút / Tárt karokkal várja.

Sapkában és síppal / Irányíthat egyre,
Olyan mint egy felnőtt / Telik benne kedve.

Balatonszepezden / Napozás és úszás,
Mindig csak ezt tenni / sosem volna túlzás!

A zenélés vágya / szintúgy általhatja,
Hangszeréül ezért / a gitárt választja.

Ritmusok bűvköre / nem szűnik , hisz rendre
a néptáncot ropja / s egyre jobb a kedve.

A gimnáziumban / biosz a kedvence
zene, történelem / persze még mellette.

Volt egy szerelem is / Dettike oldalán
Ám ezen túllépnek / -egymást másnak adván.

Eltelik még pár év év, s Orsi, Gergő felnő.
Keresik a helyük, önbizalmuk megnő.

Gergő hangmérnök lesz, / Orsi német tanár
Ezzel náluk mégsem / Áll meg a tudomány.

Villamosmérnökség / – politológia
Műszaki menedzser / – Kult. diplomácia.

Tanulnak és aztán / Egy időben éppen,
Pályájuk felível / Hivatásuk: érdem.

Áldozzák napjaik / a zene oltárán,
Ott vannak mindketten / a munka dandárján:

Fesztiválzenekar / menedzselésében,
Akadémiának / átépítésében.

Összetalálkoznak, éppen a Liszt-évben,
négy éve most ennek, ha jól vagyok képben.

Egymásra találtak, / volt egy jópár légyott,
Szinte fészket raktak, közösek a célok.

Elunta hirtelen / E vers faragója
Hogy sorait folyvást / nettül adagolja.

Itt hát az ideje / Akárki meglássa,
Hogy tollát legott / Az epébe mártsa.

Mit tippel a násznép, / Hallva e tirádát,
Megérdemli mármost / Ki-ki hites társát?

Azt javaslom csendben, / Bízzuk ezt csak rájuk,
Úgyis eldöntötték, / S tudják mi vár rájuk!

ADJUK HÁT KÖZÖSEN / ÁLDÁSUNKAT RÁJUK!

Kovács Ida

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük szüleinknek, testvéreinknek és nagy családunknak, hogy lehetővé tették számunkra e felejthetetlen szépségű esküvőt.

Köszönjük Várszegi Asztrik főapátnak, hogy a csodálatos Pannonhalmán élhettük át életünk e meghatározó pillanatait, valamint, hogy előzetes találkozásaink, beszélgetéseink során életre szóló lelki tanácsokkal látott el minket.

Köszönjük Horváth Zoltán és Kampfmüller Sándor atyáknak, hogy részt vettek az ünnepi szertartáson.

Köszönjük Nórikának, Kingának és Beninek, hogy vigyáztak a gyűrűkre és Orsi ruhájára.

Köszönjük Triebl Lacinak, hogy vállalta a ceremóniamester szerepét és minden részletre figyelt a nap során.

Köszönjük Négyesi Adriennek a gyönyörű felolvasást és a gyermekfoglalkozásokat.

Köszönjük Prodán Jánosnak, hogy gondoskodott a kényelmünkről.

Köszönjük Bubnó Tamásnak, a Szent Efrém Férfikarnak és Szabó Balázsnak, hogy csodálatos dallamaikkal emelkedetté és egyedivé tették a szertartás pillanatait.

Köszönjük Rózsa-Mamának a sok finom aprósüteményt – ami olyan gyorsan elfogyott a fogadáson, hogy meg se tudtuk kóstolni!

Köszönjük Andorka Juditnak és Dán Petinek, hogy az esküvőt megelőzően éjjel-nappal segítettek a technikai részletek előkészítésében.

Köszönjük Schiller Katának és Maller Csanádnak, hogy szélviharral dacolva megörökítették életünk kiemelt napjának szinte minden pillanatát.

Köszönjük Monoki Mikiéknek a finom pálinkát, amellyel megédesítették a vacsora jó hangulatát.

Köszönjük a sok fantasztikus, kreatív és humoros produkciót: Kovács Ida és Batta András verses-köszöntőit, Zoltai Hajni és Nagymarosy András vicces feleselőjét, Bátki Hédi és Horváth Zsolt dalát, a KLASSZ Lányok kis filmjét – igazán élménydússá és felejthetetlenné varázsoltátok az estét!

Köszönjük külföldön élő rokonainknak és barátainknak, hogy hazalátogattak házasságkötésünk alkalmából.

Köszönjük minden rokonunknak, barátunknak, hogy velünk együtt ünnepelt és hálásak vagyunk a sok szép és hasznos ajándékért!

S végül, de nem utolsó sorban köszönjük Takács Gábornak és a Viator Étterem munkatársainak, Ökrös Ottó zongoristának, Szloboda Réka és Barbi dekoratőröknek, Szekeres Tamás DJ-nek, Kérges Dani informatikusnak, Kerényi Anna és Erdőfi Dániel tánctanárainknak, Bányavári Péter fodrásznak, Szabados Edina sminkesnek, a ZAZZI cukrászdának és Pataki Anikó grafikusnak, hogy részt vállaltak a több hónapos előkészítésben és az ünnepi nap lebonyolításában.

Az esküvői honlap főoldala